Vasárnap délelőtt Rácz Ervin lelkipásztor a János evangéliuma 10. részének 27. és 28. verse alapján prédikált: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Akik komolyan veszik az 1. kátékérdés feleletét, valóban Jézus Krisztus tulajdonai és rá tudnak hangolódni Krisztus mondanivalójára. Nekünk egy örök élet míg megismerjük őt, de az vigasztal, hogy ő ismer minket, és ennek ellenére szeret. Azonban nem elég hangolódni, követni kell és ez mozgást jelent a Krisztus útján, egész addig, míg el nem nyerjük az örök életet.
Ennek a reménységével indulhatnak el a konfirmandusok, de erre az útra hívta a lelkész azokat is, akik csupán a szerettüket jöttek meghallgatni. Egy esély volt ez is a pásztor hívó szavának meghallására. A Krisztus útján senki sem ragadhatja ki őket az ő kezéből, mint ahogyan a Bajnokok Ligáját megnyerő Liverpool csapatának himnusza is üzeni, ezen az úton sohasem járhatunk egyedül.
Az igehirdetést követően egy másik Igét is kaptak a konfirmandusok: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” (Józsué 1,8) Itt nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete van, kell hozzá az erő és a bátorság, amit Istentől kapunk – szólt a figyelmeztetés.
A három leány és tizenegy fiú hiba nélkül, de ami még fontosabb az első kör után felszabadultabban és szívből mondta el a válaszokat. Kiskáté, Heidelbergi Káté. Ige, ének is volt a válaszolandók között.
A lelkipásztor közben köztes szövegekkel oldotta a feszültséget. Tolmácsolta a nőszövetségi tagok üzenetét is, akik azt mondták, azért érdemes templomba járni továbbra is, mert erőt kapnak Istentől. Csorvási Béla gyülekezeti főgondnok is szeretettel marasztalta az ifjakat a közösségben, Csorvási Csongor ifjúsági elnök pedig ajánlotta a fiatalok közösségét és a színes ifi-programokat. A konfirmandusok nevében Pató Brigitta köszönte meg a felkészítő alkalmakat, különösen kitérve a nagytarnai csapatépítő kirándulásra. Megígérte, maradnak.
Mert valóban nem az a fontos, hogy hányan konfirmáltak, hanem az, hogy kik követik közülük ezután Jézust.
A teljes galériát erre a hivatkozásra kattintva érheti el.